Magyarok az olimpián 2016

Véget ért a 4 évenként lebonyolított nagy sportesemény, az olimpia. Ennek mindig van valamilyen hatása az emberekre, a közéletre.

Annak ellenére, hogy hazánkban változatlanul, évek óta igen kevesen sportolnak rendszeresen (7-10%-a a felnőtteknek), nagy figyelem kíséri a sporteseményeket és eredményesek vagyunk.

Hagyománya és súlya van a sportnak az emberek életében. Nemzeti összefogásra, összetartozásra buzdít. A hatalom is tőkét kovácsol belőle. Nemzeti identitásunkat, büszkeségünket is növeli a jó eredmény.

A sport képes kiragadni az embert a hétköznapok őrületéből, az örökös taposó malomból, a monoton, fantáziátlan rohanásból. Formálja az ember jellemét, megtanít küzdeni, csapatban dolgozni, fejleszti az állóképességet és megmutatja, milyen érzés győzni. A lelki állapotra hat és a siker éhség a motiváló kulcs.

Kb. 2 évvel ezelőtt azt írtam le valahol, hogy a sportunk egésze kezd kifulladni, leépülni, nincsenek tehetségeink, az egyes egyéni életek, a társadalmi szintű életünk anyagi, lelki, szellemi terén bekövetkező romlásával párhuzamosan. Aztán az állam által erején felül befektetett pénzek (létesítmények építése, edzőtáborok, versenyek támogatása) kezdték hozni az eredményeket. A sportoló fiatalok tömegbázisa növekedett. A magyar ember egyen-egyenként tehetséges valamiben, és ha elkezdi szívvel szorgalmasan csinálni, akkor eredményes lesz.

A riói olimpia felemás képet mutatott. Sok örömteli eredmény született. Ott vagyunk az élmezőnyben. Voltak csalódások. Túl sok sportág nem szerepelt elvárásaink szerint. Kevés volt a pontszerző, 4-8 helyezettek száma. Sportolóink, sportvezetőink, edzőink mindenhol sportszerűen, tisztelettel, becsületesen, kedvesen, szimpatikusan viselkedtek minden helyzetben.

Óriási a konkurencia. A föld minden táján megtanulták magas színvonalon űzni a sportot. Sok-sok ország néhány sportágban abszolút versenyképes. A fizikai felkészítést mindenhol tökélyre tudják vinni. Izomtorony gladiátorok esnek egymásnak, természetesen főleg a küzdősportokban, de például a labdajátékokban is. Számomra azok az élvezhetőbb sportágak, ahol a szellem, a tudatosság, a kreativitás és a lelkiállapot is meghatározó, döntő szerephez jut (pl.: vívás, lövészet, öttusa, torna, vitorlázás, szörf).

Mi, magyarok 21 sportágban vettünk részt. Azért felemás a szereplésünk, mert csak 3 sportágban szerepeltünk kitűnően: úszás, vívás, kajak-kenu. Még itt is kajak-kenuban hiányérzetem van a férfiak érem nélkülisége miatt. Még 5 sportágban: vízilabda, atlétika, birkózás, cselgáncs, lövészet szereztünk helyezéseket, néhány pontot, illetve egy bronzérmet (Márton Anita súlylökés). A vízilabdázók szereplése nagy csalódás. A többi sportágban már a részvétel és a tisztes helytállás is becsülendő – ami be is következett. Néhány hagyományosan sikeres sportágban halványan szerepeltünk: öttusa, birkózás, cselgáncs, lövészet, ökölvívás, torna, kajak-kenu férfi szakág, csapatsportok.

Az olimpia számunkra csodálatosan kezdődött. Az első nap két aranyérmet nyertünk. Szász Emese párbajtőröző elengedte a győzni akarás görcsét, lesz ami lesz jelszóval, és lazán, de szellemileg koncentráltan, könnyedén osztogatta a tusokat. A végén boldogan, elérzékenyülve, extázisban rácsodálkozott élete fő művére, 33 évesen pályafutása vége felé. És összeölelkezett edzőjével a Nemzet Sportolója Kulcsár Győzővel. A másik aranyérem Hosszú Katinkáé 400 méter vegyesen, szenzációs világcsúccsal. Megkezdte egy hetes csodálatos menetelését, aminek eredménye: 3 arany, 1 ezüstérem.

Aztán jött Szilágyi Áron, aki megvédte londoni elsőségét. Erre volt 8% esélye – szerintem. Mostanában egyáltalán nem jellemzőek az olimpiai címvédések az egyéni számokban. Áron éretten, gondolkodásban mindenki előtt járva, állhatatosan, meggyőződéssel, hogy meg tudja csinálni ment végig a göröngyős úton.

Ez az olimpia kerek perec a vívókról, Hosszú Katinkáról és Kozák Danutáról szólt.

Mert ugye jött még Imre Géza és a többi párbajtőrvívó. Gézának 99%-ban a zsebében volt az arany, de a végét elsiette. Egyszerűen várni kellett volna, majd jön az ellenfél, és akkor neki annyi. De ő le akarta döfni, nem sikerült. A szívszaggató ezüst után az ő meggyőző vívásával is harcolták ki a csapat bronzérmet.

Kozák Danuta 3 számban harcolta ki – szó szerint, mert óriási a hazai konkurencia – az indulást és mindhárom számban győzött. Végtelenül céltudatos, megbízható, kiegyensúlyozott, lelkileg erős versenyző. Ő tartotta a hátán a kajak-kenu siker sportágat.

Következzen néhány személyes élményem, meglátásom a sportról, az olimpiáról.

Fentebb írtam: a sportsiker felébreszti a nemzeti összetartozást, összefogás érzését. Örömöt, önbecsülést, példaértéket ad.

Az élet ezen területét is átszövi a pénz és az érdek – korrupció. Azért vannak tiszta versenyek is. Főleg ahol nincs bírói befolyás. A birkózásban, ökölvívásban nagyon durva bírói csalások voltak. Az előbbiben mi is súlyos veszteségeket szenvedtünk.

Meglepő és feltűnő volt, hogy a magyarok mindegyike örömmel és élvezettel vett részt a játékokon. Ez végülis benne van a magyar lélekminőségben.

A magyarok éltető közege a víz. A víz női minőség. Abban érezzük jól magunkat. Lelkiségünk női dominanciájú. Ezek a sportágak: úszás, kajak-kenu, vízilabda, vitorlázás.

A nők lényegesen jobban szerepeltek, mint a férfiak, annak ellenére, hogy sokkal több férfi versenyszám volt. Ez leképezése a társadalmi viszonyoknak . A férfiak évek óta válságban vannak. Szűklátókörüen,tudatlanul tengetik életüket. A nők nyitottak az önfejlesztésre, a tanulásra, a változásra. Egyre többen érzik sorsfeladatunk lényegét.

Ott szerepeltünk jobban, ahol a test fizikuma, a szellem és a lélek nagyjából egyenlő arányban vesz részt.

A kifejezett fizikai (én csak gladiátornak mondom) számokban szinte reménytelen a helyzetünk. Egy példa: Bácsi Péter birkózó egy zseni. Technikailag háromszor többet tud, mint akármelyik másik. Egy iráni izomagyú bivaly megfoghatatlan volt számára a bronzmeccsen. Másik: Márton Anita súlylökő 10 cm-rel alacsonyabb és 10 kg-mal kevesebb, mint akármelyik másik, és mégis egyenrangú, mert akkora technikája, tudata és lelki ereje van, győző típus.

Az olimpia legérdekesebb eredménye a pillangóúszásban született. 100 méteren 3 világklasszis úszásnem specialista: Cseh László, Michael Phelps, Chad le Clos századmásodpercre azonos időt úszott, egy-két centiméter volt köztük a különbség, a második helyen holtversenyben. Az első egy szingapúri kisiskolás kezdő volt.

Csapatsportokban nem vagyunk sikeresek. Nincs meg a mindent átható összefogás, az egymásért, a nemzetért való élet-halál odaszánás képessége. Még. Ez a készség társadalmi szinten is kialakulóban van és hamarosan döntő tényező lesz. Nagyon jó példa Szerbia. 4 csapatuk ért a dobogóra 3 sportágban, nők és férfiak is: vízilabda, röplabda, kosárlabda. Hát ez fantasztikus. És akkor gondolj a szerb történelmi harcos eseményekre.

Nagyon nagy pénzbefektetés nélkül nincs sporteredmény.Példa: - 1996 Nagy-Britannia 1 aranyérem - 1997. nagy pénzbefektetés – 2000. már 9 aranyérem – 2012. London 3. hely az éremtáblázaton – 2016. Rió 2. hely az éremtáblázaton 67 éremmel.

Atlétikában nagyon sok ország szerzett érmet: 20 ország arany, 42 ország érmes.

A 205 résztvevő országból 87 ország szerzett érmet és 108 szerzett legalább egy 6. helyezést a pontversenyben.

Magyarország az éremtáblázaton 8 arany, 3 ezüst, 4 bronzéremmel a 12. helyen végzett. A nem hivatalos pontversenyben 110 ponttal a 16-ak lettünk.

Az a megérzésem, hogy egy év múlva megkapjuk a 2024-es olimpia rendezési jogát. Jó vagy nem? Hát felemás érzéseim vannak. Nagy durranás lenne. Ilyen pici ország a föld legnagyobb rendezvényét kapná meg. A sok pénzbe kerülés dacára a mostanitól nagyobb rabszolgák nem lennénk.

Írásom végén kicsit szkeptikus vagyok. Láttunk szép, küzdelmes, látványos, izgalmas versenyeket. Az emberi lény ilyen hihetetlen mértékű igénybevételére, kizsigerelésére, versengésére nincs szükség. A boldog, harmonikus élet a szeretet társadalmában más dolgokra helyezi a hangsúlyokat.

Szeretettel és Isten áldásával

Takács János

Budakeszi, 2016. szeptember /földanya hava/ . 4.