Az olimpia és az első magyar aranyérem /2012/

Az élet történéseinek oka és üzenete van. Tudom, hogy sokatokat egyáltalán nem érdekel a sport. Több oldaláról próbálom megközelíteni, ami talán Neked is nyújt tanulságot.

A londoni olimpia első magyar aranyérme, Szilágyi Áron kard egyéni győzelme néhány gondolatot ébresztett bennem. Itt általában arról van szó, hogy a jól elvégzett munka, a tehetség, és a pillanatnyi lelki és értelmi állapot meghozza gyümölcsét. Persze minden ellenfél is ugyanígy, ugyanazt akarja, ezért roppant nehéz a helyzet.

A fizikai felkészültség könnyebben elérhető és mindenütt kidolgozták ennek módját. A gondolkodás főleg az egymás elleni küzdelemben meghatározó (cselgáncs, asztalitenisz, vívás, kézi- és vízilabda). A fizikával való küzdelemben a gondolkodás kevésbé mérvadó (súlyemelés, evezés, dobóatlétika, úszás…)

Ahol a lélek és a psziché a döntő (lövészet, sakk, kardvívás, asztalitenisz), az onnan ismerhető fel, hogy kortalanul is lehet magas szinten művelni, akár 50 évesen is.

Több 50 év körüli kardvívó olimpiai bajnokunk volt. Természetesen mindenegyes sportág megkövetel bizonyos alap- állóképességet.

Mindezeket a lélek irányítja, motiválja, rendezi egységbe. Ebben fontos szerepet játszik a hit, az önbizalom, az önismeret, az akaraterő, a kitartás, a kiegyensúlyozottság, a harmónia, az Isten.

Szilágyi Áron győzelme nagyon különleges. A kardvívás, a harc végig kíséri történelmünket. Az elmúlt 110 év olimpiáin magyar szempontból messze kimagaslóan, egyedülállóan az olimpiai mozgalom jelképe volt a magyar kardvívás. 60 évig mindig győztünk egyéniben, csapatban, vagy mindkettőben. Volt olyan olimpia, ahol az egyéni nyolcas döntőbe 7 magyar jutott be. Ez a versenyszám magyar ihletettségű. Ez Áronra teljesen igaz. A mai korban a sportban sincs már finomság, érzés. Gladiátorok küzdenek. Áron kivétel volt. Még a riporter is azt mondta Szabó Bencének, a ’92-es kard egyéni olimpiai bajnoknak, hogy Áron egész nap kegyelmi állapotban volt. És úgy volt. Öt ellenfele közül csak egynek volt 10 másodpercig halovány reménye a győzelemre. Szilágyi Áron az égi, lelki magasságok leheletfinom húrjain játszotta el mindenki nótáját.

A Nemzeti Sport főcíme is ez volt: „ISTEN JÓKEDVÉBEN TEREMTETTE EZT A GYEREKET”

Ez a győzelem nemzetünk számára jelkép és üzenet ebben a nehéz helyzetünkben. A legelső volt az olimpián, hogy jól jegyezzük meg: győzelemre teremtettünk lélek által vezérelve.

Ha lelkiismeretesen felkészültünk valamire, akkor hagyatkozzunk Istenre – segíteni fog. Ezt korábban Balczó András olimpiai bajnok öttusázó is elmondta.

Ebben a versenyszámban fontos a gondolkodás sebessége. A gondolkodás sebességétől függ az energiával és a képzelettel történő teremtés (akár fizikai is) nagysága (Anasztázia könyvsorozat).

Ebben a versenyszámban benne van a lelki, szellemi, fizikai egység, a harmonikus, kiegyensúlyozott működés teljes skálája.

Ez a győzelem is bizonyítja, hogy tehetséges a magyar nép. Áron még csak 22 éves, és mindenkit leiskolázott. Áront sok-sok korábbi jó kardozó segítette, támogatta, ami az összefogásunkat mutatja.

Megdöbbentő volt, hogy a Himnuszunkat Áron nem tudta énekelni, mert legalább két sora teljesen értelmetlen ritmus volt. Véletlen? Nem, biztosan nem. Egy profi zenekar megtanult - állítólag - közel 100 himnuszt. Miért csak a miénket játssza rosszul? Ahol lehet változatlanul megsértenek, megaláznak minket, magyarokat. Félnek tőlünk. Irigyelnek, és nem értenek minket.

Remélem, hogy sokan olyanok is eljutottatok levelem olvasásával idáig, akik teljesen jogosan nem szeretik a versenysportot. Fiatalabb éveimben mondhatom mániákus sportfüggő voltam. Az elmúlt évtizedben nekem is voltak fenntartásaim. Alig néztem, vagy olvastam sportot. Cselekvéseimben azért mindig benne volt.

A sportban a versengéssel van gondom. Jézus és más nagy gondolkodók nem mondták, hogy halálos kimerülésig versenyezni kell egymással, le kell győzni s földbe döngölni a másikat.

Sport helyett például kapálni, kaszálni, vagy fát vágni lehetne. És szem előtt kellene tartani a harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog életet. A gyermekkort meg kellene hagyni a gyermeki szabadságnak, fejlődésnek (eredmény-orientált agyonhajszolás helyett).

Ennek szellemében igyekszem mértéktartóan, helyén kezelni a londoni olimpiai eseményeket. A sport művelése azért maradjon meg életedben, mert sokunknak oly kevés a lehetősége a mindennapi fizikai tevékenységre.

Mindezen gondolatok a magyar ember és nemzetünk csodálatos felemelkedése és küldetése jegyében fogalmazódtak.

Szeretettel és Isten áldásával

Takács János

egy hazaszerető szövetséges

Budakeszi, 2012. áldás hava (július). 31.