Bösztörpusztai élményeim és elemző gondolataim

Néha a földtől elrugaszkodva, mondhatnám felemelkedve a szellemi, lelki magasságokba igyekszem figyelni, elemezni, értékelni az alant zajló eseményeket.

Bösztörpuszta 4 napig egy hatalmas, sugárzó, energetikai és fénynyaláb volt a Kárpát-medence közepén. Itt a Földanya egyszerű természetességgel, tisztasággal, tágasan mutatja meg magát. Szinte csak fű, néhány fa, egy vízér és pár madár látható. A Kárpát „lavor” alján még földünk középpontjához is közelebb vagyunk. Közelebb ahhoz a melegséghez, amit a közelben és távolabb levő gyógyvízforrások jeleznek.

Felettünk a tiszta égbolt. A minket körülvevő éltető, végtelennek tűnő levegő és fényóceán. Mennyei Atyánk birodalma. A lelkek és a szellem élő mozgástere.

És a kettő között összekötő kapocsként az Ember. Az ember hivatott a földi létben, fizikai testben megélni az égi Atya által adott és elrendelt egyéni, lelki és szellemi küldetést.

A fához lehet hasonlítani. A gyökér a föld, e nélkül nincs élet. A lombozat fogadja az égi energiákat, a napfényt, a levegőt. A törzs, az ágak maga az ember.

Ez a hármasság termi a gyümölcsöt, mert a teremtés végeredménye a gyümölcs.

A magyar ember a Földanya és a Mennyei Atya segítségével 2011. újkenyér hava (augusztus) 12-15. között csodálatos, finom, egészséges gyümölcsöt termett. Volt itt sok minden.

Szívet, lelket, szelemet, gyomrot tápláló sok-sok finomság.

Erre elő kellett készülni, fel kellett készülni. Az előző három nagy találkozónk (Kurultáj, I-II. MOGY) után most volt a legnehezebb a helyzetünk. A megélhetésükért küzdő igaz magyar lelkek egyre inkább fáradó hada látott neki a munkának. Az elmúlt évben a MSZ mozgalom működésében zavarok, zökkenők keletkeztek, főleg személyi torzsalkodások, meg nem értések, az anyagiak miatt.

A szeretet a három év alatt nem növekedett úgy, ahogy szeretném. Ezt sürgősen és mélyrehatóan meg kellene vizsgálnia mindenkinek sajátmagában.

A legnagyobb öröm, hogy Vukics Ferenc higgadtan, gondosan, bölcsebben vetette magát a munkába és nevelgeti tovább gyermekét, a Magyarok Szövetségét. Az Őt szerető segítők és a barantások áldozatos munkát végeztek. Benis Miklós, Szabados Péter és a szűk szervező csapat embert próbáló teljesítményt nyújtottak.

Vukics Feri két hónapja azt mondta, hogy ez túlélő rendezvény lesz. Hát, szerintem teljesen rendben ment minden. Én ezúttal csak kevéske munkát végeztem, így nem tapasztaltam az együttműködés során felmerülő esetleges nehézségeket és súrlódásokat. Sőt megnyugtató, csendes csapatmunkát éreztem.

Minden szempontból sikeres volt a III. MOGY, az ország legnagyobb, agyonhallgatott rendezvénye. Apropó, tömegtájékoztatás. Jót három év után sem tudnak írni Rólunk. Most már az alap TV-ben öt sor legalább abszolút tényszerű volt, viszont mivel rövid – az esemény jelentéktelennek van tálalva. A másik kettő írás fröcsög a cinizmustól, az elferdítéstől, a gúnytól, a gőgtől és a gyűlölettől. Mindent a pénz oldaláról akarnak megközelíteni. Áttértek a megsemmisítés második fokozatásra: a lejáratásra. Nem fog nekik sikerülni.

A Nyilatkozatba bekerült, hogy a Magyarok Szövetsége szakít a Korona Vagyonkezelő Szövetkezettel. Belegondoltam: ebbe a pénzmocsokságba képtelenség szívvel belépni illetve benne maradni (50 000 Ft részjegyem ugyan van - de meddig?).

A kezdetektől eltelt három év. Nem sok minden változott. A hatalom, a helyi szintű irányítás változatlanul csal, hazudik és diktatórikus. A pénzrendszer nem omlott össze. Az MSZ mozgalom egyelőre önmaga pallérozásával foglalkozhat: helyi szinten kicsi, majd egyre nagyobb példaértékű megnyilvánulásokkal. Fontos a közösségek erősítése, bővítése és újak létrehozása. Természetesen az alkotmányozás, a felsőház, az önkormányzatiság, az önellátás, a családok jóvátétele, az ingyen földhöz jutás kérdésében sűrűn meg kell nyilvánulnunk nemzeti szinten.

Érpatak csodáját mindig és mindenhol emlegetni és követni kell. Megvalósították egy 1800 lélekszámú falu példaértékű működését és működtetését. Hetvenen voltak itt a Nyíregyháza melletti faluból.

Az elmúlt három év megmutatta az MSZ vezető tagjainak, az elöljáróknak a személyiségét, jellemét. Hát, bizony a vezetői képesség, a tehetség, az alázat, a megértés, az elfogadás, az elbeszélő és megbeszélő készség közül több is hiányzott az egyes emberekben. Véleményem szerint pont ennyi idő kellett a tisztuláshoz, a gyümölcs éréséhez. A MOGY-on, úgy gondolom, egymásra találtak a régi és új társak, a munkákban elöljárók.

Nemzetünk előrelépésének egyik gátja a jó-cselekvés hiánya. Vukics Ferkó gyakran mondja, hogy a cselekedetek alapján mutatkozik meg az ember. A Mazdaznan életfilozófia azt mondja, hogy jó gondolat-jó szó-jó tett. Azt tapasztalom, hogy a jó gondolat köszönőviszonyban sincs a tettel, a jó tettel. Hintalan László előadásában mondta: mérlegre kell tenni mindent, amit csinálunk, hogy Isten tetszése szerint történik-e. Mindenki tudja, hogy mi a jó megoldás, de nem aszerint cselekszik. Óriási probléma. Például attól, hogy tudod, hogy hogyan kell jól lélegezni, még nem lélegzel jól. Eszter lányom, hosszabb csendtáborban volt az elmúlt napokban. Egyik fő tapasztalata az volt, hogy nem mindig cselekszi meg a jó gondolatait. Az ember mélyen érzi, mit kellene tenni, mégis a könnyebb utat választja.

Azt szoktam mondani, hogy például az egészségről mindenki tudhat mindent. Sokan tudnak is. Mégis súlyos betegek. A jó gondolat megvan!!! Igen, tenni, cselekedni kéne.

A jó gondolat és a jó cselekvés közötti szakadék leginkább a lelkiségben, a szakralitásban mutatkozik. Így különösen örülök, hogy most először volt szakrális lelki nap Nagyboldogasszony ünnepén. Mivel munkanapra esett, nem voltunk túl sokan. Nagyon bensőségesre, méltóságteljesre sikeredett. A tisztaság és a teljesség fehér színébe öltözött lányok, asszonyok virággal a kezükben ősi teremtő erőt, harmóniát, nyugalmat sugároztak. A szép versek és énekek felemelőek voltak. Az általam korábban leírt női minőség érvényre jutásához itt indíttatást kaptunk – mi, férfiak.

Attól féltem, hogy kevesen leszünk. A péntek esti sátor és kocsi erdőt látva tudtam, hogy szombaton telt ház, telt puszta lesz. Aki tavaly, vagy tavalyelőtt itt volt az el akart jönni újra, miközben fele annyi a pénze vagy néha éhezik. Sőt még egy-két barátját, ismerősét, rokonát is „megfertőzött”.

Az időjárás kegyeibe fogadta a rendezvényünket. Igyekszem a természettel összhangban élni. Figyelem és érzem a lüktetését vagy nyugalmát. A hideg, az eső, a napsütés hiánya nagyon el tudja rontani ünnepünket. Drága jó Istenünk figyel Ránk. Az elmúlt három év, négy nagy ünnepünk, tizenhárom napján – talán egy éjszakai zuhét leszámítva – egyetlen nap sem volt rossz időjárás. Sőt a napfény, a vízpára csodálatos jeleket is mutatott számunkra az égen.

Mindezen gondolatok a Magyar Ember és Nemzetünk csodálatos felemelkedése és küldetése jegyében fogalmazódtak.

Sok szeretettel és Isten áldásával,

Takács János

Budakeszi, 2011. új kenyér hava (augusztus) 25.