A KÖZÖSSÉG

Mottó: „Az út Istenhez felebarátainkon keresztül vezet” (P. Varga László)

Az Isten azzal a példamutató szándékkal teremtette az embert, hogy azok viszont KÖZÖSSÉGeket teremtsenek Maguknak. Így jön létre a Család, a Barátság, a munkaközösségek (Kaláka), az azonos érdeklődésű, vagy azonos célú emberek csoportja.

És vannak az egyre táguló, nagyobb közösségek: lakótornyok, falakkal körülvett várak (most lakóparkok), falu, város, vidék, megye, ország, nemzet, haza, államok szövetsége, Európa, Egyesült Nemzetek, az egész Emberiség. Az emberek csoportalakításában, közösségformálásában találunk egy egyedi, sajátos tényezőt, mely hiányzik minden más természeti jelenségből, s ez az emberi szabadság, az ember szabad akarata. A szabadság az emberei közösségeknek szinte végtelen variációit teszi lehetővé. Ugyanakkor viszont, nem szilárd, nem feltétlenül tartós, felbontható, megszüntethető. S mindez, akaratunktól függ, és benne van a változtatás, alkalmazkodás lehetősége.

Az archaikus társadalmakban a Közösség szerveződési alapeszméje a KÖZÖS ÉG, az élő isteni igazságot közvetítő szakrális hagyomány. Az archaikus jelentése: önálló, együtt létező közösségek, természetes együttműködésén alapuló társadalmi modell.

A közösségek elemzésére jó példa lehet egy középiskolai osztályközösség. A tanárnak a feladata lenne, hogy elmagyarázza, és elindítsa a közösségi formálódás folyamatát. S ez, úgy jöhet létre, ha a tanár, hatalmának egy részéről lemond, és átengedi a tanulóknak. Egy közösség akkor kezd formálódni, ha a tagok között ismeretség, kapcsolat alakul ki. Kezdetben, a közösségben mindenki egyenjogú, és egyenrangú. Két alapszabály létezik, a közösségben egyszerre csak egy valaki beszél, a többi figyel, a második, ő ne éljen vissza a türelemmel, minél előbb adja át a szót. A közösség hatalom nélkül elképzelhetetlen. Emberi joguk, hogy önmaguk felett hatalmuk legyen, s ez ad öntudatot nekik, szerződést köthetnek, megbízhatókká válnak. Tudnak jutalmazni, és büntetni. A közösségformálódás eredménye, egy vezető kiválasztódása. Ezzel biztosított, hogy a közösség egésze élhet hatalmával. Ezzel kezdődhet a közös tevékenység és a célok megvalósítása, miközben a közösség minden tagja, a maguk és az egymás iránti bizalom erősítéséért munkálkodik.

Ezt a mágikus tudást a szakrális KÖZÖSSÉG nemzedékről –nemzedékre változatlan formában őrzi meg. Az egyén a közösségi életen keresztül éli meg, és hagyományozza tovább az ősi értékeket, és a kollektív bölcsességet. Nagy veszélybe kerülünk, ha csak nagy dimenziókban gondolkozunk a közösségeket illetően. Ahol már nem ismerik egymást tagjai személyesen, ott szerepe lehet képzelgéseknek, manipulációnak, a gyakorlati élettől való eltávolodásnak. Ezt a vezetők tévútra vihetik.

Amíg a társadalom alulról szerveződik, mint egyidejűleg létező természeti közösségek, szervesen egymásba ágyazódó és együttműködő (törzs) szövetsége az egyes közösségek és a társadalom egésze is a Teremtés Rendje szerint működik, küldetésének, és kijelölt sorsfeladatának megfelelően. A KÖZÖSSÉG minden Tagjának megvan a működésben számára kijelölt egyedi hely, szerep, felelősség, és tevékenység méltó elismerése.

Ebben a társadalomban az egyén nélkül nem teljes a közösség, és a közösség nélkül nem teljes az egyén, mert együttműködésük által kölcsönösen erősítik egymást.

A társadalom működésében megnyilvánuló szakrális rend a közösség minden tagja számára a nyugalmat, a belső békét, a jól végzett munka örömét, és a létezés teljességének megélését biztosítja.

A már kialakult emberi társadalomban, a nagyobb közösség annyi jogot adjon, és olyan hatáskört biztosítson az alája rendelt kisebb közösség számára, amennyit az, felelősséggel el tud látni.

S ezt maga, a kisebb közösség kell, hogy eldöntse!

Érzékszerveinkkel tapasztaljuk meg a kisebb, a szoros, tehát nem elvont közösségeket (család, baráti kör, munkahelyi közösség), és csak aztán lépünk felfelé a szélesebb körű világba.

A „modern” társadalmakban a közösség szerveződési alapeszméje, a KÖZÖS ÉRDEK – az Élő Isteni Igazságot az emberi gondolkodás által eltérítő, meghamisító emberi törvény: a „gondoskodó” állam jogrendje. A KÖZÖS ÉG, vagyis a teljesség alapján álló közösséget felváltja sok érdeken alapuló közösség.

Az érdek által vezérelt racionális gondolkodás alkotta ok, okozati törvény. Hatalmi alá- fölérendeltségen alapuló rendszerek alakulnak ki. Itt az egyén csak akkor minősül embernek, ha nem önmagával, hanem a hatalommal azonosul, vagyis, a társadalom számára az a hasznos ember, aki nem a saját belső központjában él, hanem a hatalom manipulációs mechanizmusa által meghatározott helyen és módon. Az ilyen közösség létezésének alapja az elkülönültség, és elhatárolódás. Együttműködésük mozgásterét a társadalmi elvárások, és szerződések szűkítik.

Az egyén, mivel nem teljesség-alapú társadalomban él, nem lehet önmagában is az EGÉSZ hordozója.

Teremtettségének tudata nem tud sorsának szervező erejeként hatni, mert egész életét áthatja a félelem, a saját léte feletti szabad rendelkezés hiánya.

A kör bezárul: az egyén csak saját önmegvalósításával törődik, és nem válik teremtő tagjává a közösségnek, a közösség nem valódi, szerves egysége a társadalomnak, hanem egyéni érdek által összekapcsolt, elkülönült egyének halmaza. A kígyó önmaga farkába harap: a TÁRSadALOM nem elég önálló, és nem elég erős ahhoz, hogy ALMOK (a szuverén működésű kisközösségek) együttműködő TÁRSközösségét létrehozza, a HatALOM (az állami manipulációs csatornarendszer) túl önző ahhoz, hogy uralmi szervezetét önként lebontsa, és az önálló kisközösségek önrendelkezésén alapuló társadalmának létrehozását elősegítse.

Bulányi atya BOKOR (KÖZÖSSÉG) gondolata ez: „Nehéz időkben csak kis közösségekkel lehet összetartást és így eredményeket elérni, vagy az ateista diktatúra alatt ellenállást kifejteni. Jézus is az apostolok kicsiny csoportjának hirdette meg először az evangéliumot, és aztán ők voltak azok, akik elkezdték terjeszteni azt, az egész világon.

Lehet választani, melyik is a jobb társadalom! Az embernek mindig van annyi teremtő adta szabadsága, hogy dönthessen: alávetettként kíván-e élni, vagy szabad önrendelkezésű közösségben, nemes emberként.

Forrás: Szilaj Csikó I./I., Tárogató X. évf. 55.sz

Írta, és összeállította: Takács János

Budakeszi , 2010. 02. 03,